Ipolyságban jártunk

Az egri HMSZC Bornemissza Gergely Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjainak 2022. márciusi kirándulása

 

Március 9-én reggel 06.30-kor indultunk Ipolyságba.

Az Ipolysági Szondy György Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatónőjének Petrezsél Zsuzsannának a kedves meghívásának tettünk eleget. Első utunk az Ipolysági Szondy György Magyar Tannyelvű Állami Gimnáziumhoz vezetett.

Az iskolánál Petrezsél Zsuzsanna Igazgatónő várt bennünket.

Az Igazgatónő a járvány miatt nem tudott bevinni bennünket az iskolájukba, de mesélt s diákjainknak a járvány ottani megéléséről, a szigorításokról és bemutatta az iskolájukat is. elmesélve azt, hogy az iskola egyik fele magyar, a másik pedig szlovák gimnázium. Mesélt a sajnálatos módon elszlovákosodott városról, amely az első bécsi döntéskor még 96 százalékban magyar volt.

Elbúcsúztunk barátainktól és mentünk tovább Dobó István volt hűbérbírtokára, Lévára.

Nemsokára meg is érkeztünk a lévai Tesco parkolójába és innen már gyalog sétáltunk át a várhoz.

Beérve a várba az udvaron található Barsi Múzeumba mentünk. Itt már vártak bennünket. Az idegenvezető mesélt a városról, Bars vármegyéről, elmesélte Dobó István kötődését Lévához.

 A Dobó István által elkezdett, de már Ferenc fia által befejezett palota még mindig áll a vár udvarán.

Szomorúan kedves volt látni a múzeumba a magyar emlékeket, sajnos csak szlovák felírásokkal. Annyi tisztesség lehetne bennük, hogy ha már a magyar emlékekkel dicsekednek, akkor már magyarul is kiírhatnák a tárlókra, hogy mit láthatunk bennük. Gyönyörű a patika terem, ahol egy múlt századi patika van kiállítva, a pénztár gépe még mindig működik. Nagyon szépek a kiállított Bars megyei népviseletek.

 Még tettünk egy rövid sétát a várudvaron és mentünk vissza a buszunkhoz.

A „kötelező” vásárlás után buszba szálltunk és mentünk vissza Ipolyságba, hogy az Ipolysági Múzeumnál elhelyezzük Kollégiumunk koszorúját a II. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelem emlék táblájánál.

II. Rákóczi Ferenc Ipolyság városában tartózkodott, amikor megtudta, hogy az erdélyi rendek fejedelemmé választották. Ennek állít emléket ez a tábla.

A koszorúzás után ebédelni mentünk.

Ebéd után már csak egy út várt ránk, indultunk hazafelé.

Lukács János, nevelő