Méltó ünnep az 1848/49-es forradalom emlékére

Megjelentek a kabátokon az első kokárdák, mint minden év március idusán. Ma még nincs olyan nemzedék Magyarországon, amely ne ismerné Petőfit, Kossuthot, a 12 pontot vagy a Talpra magyart. Petőfi tér, Kossuth utca, egy emléktábla, egy szobor, egy a faluból, városból származó 48-as hős, egy-egy saját történet.

Ezért könnyű szeretni ezt a napot. Mert március 15-e történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerünk. Vágyaik a mi vágyaink, eszményeik a mi eszményeink. Még ma, e kétkedő 21. században is.

Március 15-e van

Kokárdánk jelzik, hogy büszkék vagyunk hőseinkre.

Márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Pilvax kávéház, 12 pont, Landerer nyomda, Nemzeti dal, Táncsics, Nemzeti Múzeum, sajtószabadság, Kossuth, Bécs. Mindmegannyi jelzőtábla, amelyeket kiváló emberek tettei, gondolatai fűznek össze történelemmé és válnak meghatározóvá az egyén és a nemzet tudatában. Felszabadult büszkeség tölti el a magyar ember szívét és valahol legbelül érezzük mindannyian magyarságunk lényegét, hogy jó magyarnak lenni!

Március 15-e van

Emlékezzünk mindazokra, akik miatt minden tavaszunk a szabadság, a hűség, a remény ünnepe lehet. Vegyük biztatásul a következő hetekre Jókai Mór szavait:
„…a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért kincseket
adtunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha: megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nőnek.”

A márciusi ifjak által szerkesztett kiáltvány így kezdődik: Mit kíván a magyar nemzet. Majd így folytatódik: Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Legyen ez a mai márciusi üzenet!

 

Kovács Ilona, könyvtáros tanár