1956 október 23. Koszorúzás, gyertyagyújtás, emlékezés az emlékműnél (kollégium)

Október 23. tiszteletére idén Egereben az emlékműnél gyűlt össze csoportunk. Szerettünk volna méltóképpen emlékezni. A hazafiasságra nevelés nagyon nagy jelentőséggel bír napjainkban. Elengedhetetlenül fontos, hogy diákjaink ismerjék történelmünk dicső eseményeit, személyiségeit, akik a haza, a haladás érdekében kiemelkedőt tettek. Tisztelettel, megbecsüléssel kell, hogy emlékezzenek azokra, akik a magyarság jövőjéért életüket áldozták, szenvedéseken estek át.

1956 őszének eseményei nehezen feledhetők azok számára, akiket megkínoztak, akikben soha el nem múló sebeket ejtettek. Rájuk emlékeztünk!

Felelevenítettük az eseményeket, néhány vers és idézet is elhangzott, majd virágot és koszorút helyeztünk el az emlékműnél.

A mécses meggyújtása után még szó esett arról is, hogy 1956 története nemcsak forrongás és harc volt, hanem az elmúlt 100 év legnagyobb boldogsága is. Maga a mennyország volt az a 10 nap is. Boldogságban úszott az egész ország. A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak, a zsugoriak bőkezűek lettek, a keserűek mosolyogtak, sőt a reményt vesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt szét a szívekben. Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni.

Így maradjanak meg emlékezetünkben ezek a napok!

1956 a magyar nép nagy és egyetemes boldogsága volt: Szép és dicső. A balsorssal tépő történelmi idők közepette meleg sugárzás és fénylés.

Kissné Nyerges Judit /nevelőtanár/